Szakkollégiumot indítunk. Az UNESCO, az ENSZ oktatásért, kultúráért, kutatásért és szabad véleménynyilvánításért felelős szervezetének Magyar Nemzeti Bizottsága kezdeményezi ezt a munkát azzal a céllal, hogy így járuljon hozzá az ENSZ 2030-ig szóló célkitűzéseinek, a Fenntartható Fejlődés Céloknak megvalósításához.
Minden egyetem diákjait várjuk és nemcsak résztvevőnek, hanem a kollégium jövőjének építéséhez is. Az első két kurzus, amit most, 2016 őszén meghirdetünk, nem sokkal több, mint találkozóhely a fenntarthatóság és tudományosság iránt elkötelezettek számára, a szakkollégium pedig az lesz, ami ennek a találkozásnak az eredményeként megszületik.
Az ökológia az együtt-élés tudománya, az összekapcsoltság, egymásrautaltság következményeit kutatja. A humán-ökológia végső soron annak a belátása, hogy ez alól az egymásrautaltság alól az ember sem vonhatja ki magát: bonyolult ökológiai összefüggésekben élünk, a bolygó működésének alakítói és alávetettei vagyunk egyszerre. Az emberiség fenntarthatóság felé való útkeresése csakis sokféle tudomány közös munkájával valósulhat meg – ebbe a munkába kapcsolódik be az induló szakkollégium is.
Együttéléstan című kurzusunk az ökológiai válság legalapvetőbb gondolatait veszi sorra. Az elmúlt 50 évben egyre alaposabban megértettük, hogy az az életmód, amit a nyugati világ él és terjeszt bolygó-szerte, nem tartható fenn, gazdasági a növekedésnek szigorú határai vannak. A fizikai gyarapodás kritikája azonban ennél is tovább ment idővel: nem csak nem lehet fenntartani ezt a gazdasági berendezkedést, de talán nem is érdemes. Egészen biztos, hogy olyan nagy áldozat lenne lemondani a kapitalizmus mai formáiról? Illetve pontosabban: miről is kellene lemondanunk? És mi jöhetne a helyére? A kurzus tehát a fenntarthatóság alapjain halad végig: ökológiai válságtól kezdve, ökológiai politikán át, ökológiai közgazdaságtanig.
Válság és átalakulás című kurzusunk egy globális méretű változást igyekszik megérteni, amely a 21. század során fokozatosan bontakozik ki. Az ökológiai válság és a globalizáció átalakító ereje kétségtelenül megállíthatatlan, de mivé alakul a világ és mit lehet tenni azért, hogy ez a változás ne csak nehézségeket hozzon? Voltak már hasonló mértékű változások a történelemben? Amikor migrációról szólunk – mi is van válságban valójában? A természettudósok igen pesszimisták a globális ökoszisztéma jövőjét illetően. Lehet olyan stratégiát választani, ami minden ellenére megőrzi a társadalom békéjét/jólétét/berendezkedését – illetve mi az, amit meg akarunk őrizni?